Specii de interes comunitar

PlanteSaxifraga hirculus – ochii şoriceluluiPlantă perenă cu tulpini simple, erecte înalte de 10-40 cm. Frunze bazale lanceolate, cu marginea întreagă, lungi de 1-3 cm, late de 3-5 mm. Cele tulpinale numeroase, apropiate între ele, liniar lanceolate sau slab patulate, glabre sau puţin ciliate. Flori terminale solitare sau câte 2-5, petale galbene, uneori portocaliu punctate, obovate, eliptice sau a lungit ovate, lungi de 8-12 mm, late de 3-3,5 mm. Răspândire: mlaştini cu muşchi.

Angelica palustris – angelica de baltăPlantă cu tulpină înaltă de 50-125 cm, erectă, puternic costată, cu coastele uşor aripate, ramificată în partea superioară. Frunzele bazale şi tulpinale inferioare sunt mari, lung peţiolate. Umbelule cu flori numeroase, lung pedicelate. Petale albe sau alburii, lungi de 1,5 mm şi late de 1 mm. Fructe lung pedicelate, mici, lungi de cca. 4,5 mm şi late de 3 mm, elipsoidale. Răspândire: fâneţe umede, turboase, mai ales în tufărişuri, specie foarte rară.

Ligularia sibirica – curechiul de muntePlantă perenă cu tulpină dreaptă, erectă, înaltă de 50-120 (150) cm. Frunzele bazale şi tulpinale inferioare foarte lung peţiolate, triunghiular ovate, pe margini accentuat dinţate, viu verzi, glabre şi netede. Frunze mijlocii asemănătoare. Flori galbene. Răspândire: prin depresiuni, lunci, mlaştini, pajişti şi păduri în locuri mlăştinoase, buruienişuri din lungul văilor, în regiunea montană şi subalpină.

Agrimonia pilosa – turiţăPlantă erbacee perenă, de 50-150 cm înălţime, cu tulpină erectă, păroasă. Frunze dispuse altern, compuse din foliole cu baza îngustată, pe dos păroase numai pe nervuri. Flori cu petale palid galbene, cu receptacul de 4-5 mm lungime (inclusiv ghimpii). Specia se prezintă ca indivizi izolaţi prin fâneţe, precum şi pe marginile pădurilor şi ale tufărişurilor. Specia se dezvoltă în pajişti uscate spre uşor umede, în tufişuri și la marginea pădurilor.

nevertebrateVertigo angustiorMelc (gasteropod pulmonat) de dimensiuni reduse (înălţime 1,5-2 mm, diametru până la 1 mm) cochilia având culoare maron-gălbuie. Specifică este prezenţa a 4 protuberanţe („dinţi”) în profilul deschiderii cochiliei. Trăieşte pe soluri umede, chiar mlăştinoase, dar nu rezistă la perioade prelungite de uscăciune. Preferă zone cu iarbă puţin înaltă, bine însorite, în lunci umede cât şi în litieră.

Vertigo moulinsianaMelc cu dimensiuni reduse (înălţime 2-2,7 mm, diametru 1,5 mm) a cărui cochilie este gălbuie sau brun roşcată cu suprafaţă netedă. Specifică este prezenţa a patru (mai rar a cinci) protuberanţe în profilul deschiderii cochiliei. Trăieşte pe soluri umede, zone mlăştinoase cu stuf şi rogoz, pe malul râurilor. Nu preferă zonele des cosite sau păşunate.

amfibieni Bombina variegata – buhaiul de baltă cu burta galbenăEste o broască de dimensiuni mici, de până la 5 cm. Corpul este aplatizat, iar capul mare are botul rotunjit. Abdomenul şi guşa sunt colorate în galben, pe fondul căruia apare un desen marmorat cenuşiu spre negru, dominant fiind, însă, pigmentul galben. Ocupă orice ochi de apă, preponderent bălţi temporare, putându-se reproduce inclusiv în denivelări ale solului ce conţin sub un litru de apă. Este o specie cu activitate atât diurnă cât și nocturnă, preponderent acvatică, extrem de tolerantă şi rezistentă.

Triturus cristatus – triton cu creastăEste cea mai mare specie de triton din România, având dimensiuni de până la 16 cm, femelele fiind mai mari decât masculii. Coloritul ventral este galben până spre portocaliu, cu pete negre, neregulate, ce alcătuiesc un desen mozaicat. În perioada de reproducere masculii au o creastă dorsală înaltă şi dinţată, care începe din dreptul ochilor. Este o specie predominant acvatică, preferând ape stagnante mari şi adânci, cu vegetaţie palustră. În perioada de viaţă terestră preferă pajiştile umede. Este întâlnit frecvent în iazuri şi lacuri cu vegetaţie acvatică.

PeştiCottus gobio – zglăvoacaEste un peşte mic (9-16 cm) cu cap mare, ochi aşezaţi deasupra, apropiaţi unul de celălalt şi bulbucaţi. Culoarea corpului variază de la galben-brun-cenuşiu până la brun-roşcat, corpul fiind brăzdat cu benzi late, transversale, de culoare mai închisă. Zglăvoaca stă ascunsă pe sub pietre, veşnic la pândă. Hrana sa este formată din larvele de fund şi din icre. Se întâlneşte în majoritatea apelor noastre de munte, în zona păstrăvului, coborând rar în zona lipanului.

mamifere

Canis lupus – lupulUn animal sociabil: se asociază şi formează haite ce pot număra până la 15 indivizi. Teritoriul unei haite poate avea între 100 şi 1.000 km² şi este marcat periodic olfactiv (cu urină şi fecale) şi auditiv. Este o specie preponderent carnivoră, hrana animală fiind variată: de la cerbi, căpriori, mistreţi, iepuri, bursuci, micromamifere, diferite specii de păsări, până la animale domestice: oi, viţei, mânji, porci şi chiar câini. De regulă prădează animale slăbite sau bolnave şi doar arareori poate captura animale sănătoase. Când are ocazia consumă şi cadavre. Trebuie menţionat ca nu atacă omul. Blana adulţilor variază mult în funcţie de anotimp şi habitat: gri albicioasă, negru, galben-roşcat, cenuşie cu nuanţe negricioase. Blana puilor este de culoare brună-cenuşie închis. Maturitatea sexuală este atinsă la vârsta de 2 ani. Lupoaica fată în medie de 5 pui. Este o specie care trăieşte într-o varietate de habitate, având nevoie de locuri liniştite şi de hrană din abundenţă în perioada de creştere a puilor.

Ursus arctos – ursul brunCântărește în mod obișnuit 150-200 kg. Cea mai mare greutate este atinsă în sezonul autumnal înainte de retragerea în bârlog. Blana este de culoare brună deşi la unii indivizi aceasta poate fi aproape neagră.

Maturitatea sexuală este atinsă la vârsta de 3 - 4 ani. Perioada nupţială are loc în lunile iunie-iulie. Femela fată abia în februarie între 1 şi 4 pui (de obicei 2). Este un animal omnivor: raportul dintre cantitatea de hrană vegetală şi cea animală depinde de anotimp. După ieşirea din bârlog consumă predominant hrană animală, iar odată cu încălzirea vremii şi dezvoltarea vegetaţiei îşi diversifică meniul care constă din diferite specii de graminee, fructe, rădăcini şi diverse specii de ciuperci. Este o specie adaptată habitatelor forestiere. Necesită atât locuri liniştite în care să se poată odihni în timpul zilei cât şi zone în care să găsească hrană din abundenţă. În perioada de toamnă când trebuie să câştige rapid în greutate are nevoie de cantităţi mari de fructe, dar şi de hrană de origine animală.

Myotis myotis – liliacul comunSpecie de talie mai mare, are lungimea urechii de peste 26 mm, cu marginea externă curbată şi prevăzută cu 7-8 pliuri transversale. Blana este scurtă, cu baza perilor de culoare brună, culoarea dorsală fiind cenuşie, iar cea ventrală alb-cenuşie. Liliacul comun poate măsura 67-79 mm, are anvergura aripilor de 350-450 mm, iar greutatea de 28-40 g. Habitatele de hrănire ale liliacului comun sunt lizierele pădurilor, crângurile şi păşunile mozaicate. Adăposturile principale sunt reprezentate de peşteri, pe care le folosește pe toată durata anului. Formează colonii de reproducere şi de îngrăşare în peşteri şi chiar în copaci, a căror mărime este de zeci de exemplare.

Myotis blythii – liliacul comun micSpecie de talie mai mică are lungimea urechii sub 26 mm, cu marginea externă dreaptă şi prevăzută cu 5-6 pliuri transversale. Majoritatea exemplarelor au o pată albicioasă, ştearsă, pe frunte. Blana este scurtă, cu baza perilor de culoare cenuşiu-închis, culoarea dorsală este cenuşie, iar culoarea de pe partea ventrală este alb-cenuşie. Liliacul comun mic are coada mai lungă decât trunchiul, lungimea de 62-70 mm, anvergura aripilor de 350-400 mm, iar greutatea de 15-28 g. Adăposturile principale şi permanente sunt peşterile, iar habitatul de hrănire este format din crânguri, păşuni şi fâneţe. Coloniile de iarnă sunt compacte, folosind termoreglarea colectivă.

tipuri de habitate de interes comunitarMlaştini turboase de tranziţie şi turbării oscilante (nefixate de substrat); Mlaştini alcaline; Pajişti cu Molinia pe soluri calcaroase, turboase sau argiloase (Molinion caeruleae); Pajişti aluviale din Cnidion dubii; Pajişti de altitudine joasă (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis); *Păduri aluviale cu Alnus glutinosa şi Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) – habitat prioritar; Cursuri de apă din zonele de câmpie, până la cele montane, cu vegetaţie din Ranunculion fluitantis şi Callitricho-Batrachion.

Avantajele pentru comunităţi:• Natura 2000 conferă o imagine (brand) unei zone, prin

care produsele şi serviciile locale pot fi dezvoltate şi vândute mai bine (produse ecologice, ecoturism);

• Creşterea diversificării activităţilor economice şi a investiţiilor interne prin promovarea de afaceri prietenoase mediului;

• Finanţări speciale de la Uniunea europeană pentru agricultură şi silvicultură în zonele Natura 2000 pentru management tradiţional şi favorabil mediului;

• Sprijin pentru accesarea fondurilor de dezvoltare comunitară care urmăresc menţinerea economiei şi a structurii sociale din zonele rurale;

• Scutirea de impozitare pentru terenurile din situri Natura 2000;

• Plăţi compensatorii care acoperă pierderile suferite de măsurile de management;

• Oportunitatea de a trăi o viață curată şi sănătoasă, oportunitate pe care noi, oamenii de azi, o vom crea pentru copiii, nepoţii şi strănepoţii noştri.

imPOrtant !!! Pentru siturile care nu vor avea stabilite planurile de management sau măsurile de management adecvate NU pot fi achitate plăţi compensatorii!

Conform contractului cu nr. 0010 din 22/02/2010, semnat cu Ministerul Mediului și Pădurilor, CUSTODELE Sitului Natura 2000 - Bazinul Ciucului de Jos este Organizația GeoEcologică ACCENT. h t t p : / / w w w. b a z i n u l c i u c u l u i d e j o s . r o

Situl Natura 2000 BaziNul CiuCului de JoS

alCSíki-medeNCe Natura 2000 terület

lower CiuC BaSiN Natura 2000 Site

GerinctelenekVertigo angustior – balogcsiga Háza tojásdad alakú, balra csavarodó. Héja fénylő, sárgás vagy vörösesbarna. Csúcsrésze tompa, kanyarulatai kevéssé domborúak, számuk 5-6. Szájadéka csaknem szív alakú, szegélye éles, benne 4 fogszerű lemez található. Magassága 1,5-2 mm, szélessége 0,9-1 mm. A mészben gazdag élőhelyeket kedveli: nedves élőhelyek, mocsarak, tópartok, lápok. A talaj felszínén, növények és törmelékek között él, nem tűri a szárazságot.

Vertigo moulinsiana – nagy hasascsigaHáza tojásdad, 5 domború kanyarulattal. Szájadéka kissé háromszögletű, szívet formázó, benne 4, ritkábban 5 foggal. A héj színe sárgás- vagy vörösesbarna, áttetsző, erős fényű, sima felületű. Magassága 2-2,7 mm, szélessége 1,5 mm. A vizes élőhelyek lakója, tipikus mocsaras, ingoványos területeken, a nádasokban és a sással borított tó- vagy folyópartokon. A gyakran kaszált, vagy legeltetett területen nem marad meg.

KétéltűeKBombina variegata – sárgahasú unkaKis méretű, alig 5 cm nagyságú béka. Teste lapos, feje nagy és orra lekerekített. A hasi oldalon a sima bőr márványozott benyomást kelt, szürkés-feketés foltokkal tarkított, melyen azonban dominál a sárga szín. Felső teste barnás, iszapszürke színű, szemölcsös. Többnyire időszakos vízfoltokban van jelen, de olyan mélyedésekben is tud szaporodni, ahol csak egy liter víz gyűlt össze. Nappal és éjszaka is aktív, főként vízben van jelen és nagy a tűrőképessége.

Triturus cristatus – tarajos gőteA legnagyobb méretű gőte az országból, mely akár 16 cm hosszúságot is elér (nőstények nagyobbak). A hasi oldala sárgás, narancssárgás színezetű, elszórtan tarkított fekete foltokkal, mely mozaikosságok kölcsönöz neki. A hím párzási időszakban magas fogazott tarajt növeszt a hátára. Főleg vízi életmódot folytat, kedveli a nagy és mély állóvizeket, sok vízparti növényzettel. Szárazföldi életszakasza során a nedves kaszálókat kedveli. Gyakran látható sűrű vízinövényzettel rendelkező tavakban.

HalakCottus gobio – botos kölönteKis méretű hal (9-16 cm), mely nagy fejjel rendelkezik. A szemek a fej tetején helyezkednek el, közel egymáshoz. A test álcázó színezete változik sárgás-barnás-szürkétől a barnás-vörösesig. Széles sötét sávokkal van keresztezve a test. Általában a nagy kövek alatt bújik meg észrevehetetlenül. A talaj közelében található gerinctelenekkel és más halak ikrájával táplálkozik. A legtöbb hegyi vízben jelen van a pisztráng szittájon, de lennebb is ereszkedik.

emlőSöKCanis lupus – farkasSzociális életmódot folytat: maximum 15 egyedszámú falkákba csoportosul. Egy falka territóriuma 100 és 1000 km² között mozog, melyet folyamatosan szaganyagokkal (vizelet és széklet)és hangjelzésekkel jelölnek meg. Ragadozó életmódot folytat, táplálékállatai változatosak: szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, borz, kisemlősök, különböző madárfajok és háziállatok is (bárányok, borjak, csikók, disznók és kutyák is). Az esetek többségében beteg, gyenge állatokat vadásznak, csak ritka esetben ejtenek egészségeset. Alkalom adtán tetemeket is fogyaszt. Fontos kiemelni, hogy nem támad emberre. A felnőtt egyedek bundájának színe az évszak és élőhely függvényében változik: szürkésfehér, fekete, sárgás-vöröses vagy hamuszürke feketés árnyalattal. A kölykök bundájának színe általában sötét barnás-szürkés. Két éves korukban lesznek ivarérettek és a nőstény átlagosan 5 utódot hoz világra. Változatos élőhelyet használ, de szüksége van csendes és táplálékban gazdag területre, amikor az utódokat neveli.

Ursus arctos – barna medveÁtlagosan 150-200 kg-ot nyom. Legnagyobb méretét az őszi szezonban éri el, mielőtt visszavonulna a barlangjába. A bundája barna színű, de egyes egyedeknél akár fekete is lehet.

3-4 éves korára lesz ivarérett. A párzási időszak június-júliusban van és a nőstény következő év februárjában 1-4 bocsnak (általában 2) ad életet. Mindenevő állat: a növényi és állati eredetű táplálék közötti arány az évszakok függvényében változik. Kora tavasszal a barlangot elhagyva főleg állati táplálékot fogyaszt, majd a növényzet kifejlődésével átáll fűfélék, gyümölcsök, gyökerek és gombafajok fogyasztására. Erdei élőhelyekhez alkalmazkodott. Táplálékban gazdagok helyekre van szüksége főleg ősszel, amikor a téli alvásra készül, amihez viszonyt nyugodt, csendes zónákra van szüksége.

Myotis myotis – közönséges denevérNagyobb méretű denevérek közé tartozik, fülei hossza elérheti a 26 mm-et, melyben hosszú, kissé hegyes fülredő helyezkedik el. Bundája rövidszőrű, a szőrszálak alapja barna színű. A háti oldala hamuszürke, hasi oldala fehéres-szürkés. Hossza 67-79 mm között van, szárnyfesztávolsága 350-450 mm között, valamint a súlya 28-40 g. A közönséges denevér táplálkozó helyei az erdőszélek, ligetek és a mozaikos legelők. Legfőbb menedékhelyei a barlangok, melyeket az év teljes hossza alatt használ. Táplálkozó és szaporodó kolóniákat alkotnak barlangokban, de akár fákon is, melyek egyedszáma több tíz.

Myotis blythii – hegyesorrú denevérKisebb méretű denevér, fülei hossza rövidebb 26 mm-nél, melynek külső éle egyenes. A legtöbb egyednek van egy fehéres elmosódott folt a homlokán. A bunája rövidszőrű, a szőrszálak alapja sötét hamuszürke, háti színezete hamuszürke és a hasi oldala fehéres-szürkés. A hegyesorrú denevérnek hosszabb a fakra, mint a teste (62-70 mm), szárnyfesztávolsága 350-400 mm és a súlya 15-28 g között mozog. Legfőbb menedékhelyei a barlangok és táplálékhelyeknek ligeteket, kaszálókat és legelőket használ. A téli kolóniak összetettek, ahol a kollektív hőszabályzást alkalmazzák.

Közösségi érdekeltségű élőhelytípusok

Tőzegmohás lápok és ingólápok; Mészkedvelő üde láp- és sásrétek; Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyag-bemosódásos talajokon (Molinion caeruleae); Folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei; Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis); Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) – prioritás élőhely; Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel.

A helyi közösségek előnyei:• a Natura 2000 egy márkanevet (brand) bíztosíthat, melyen

keresztül a helyi szolgáltatások, termékek fejleszthetők és drágábban értékesíthetők (hagyományos terméket, ökoturizmus);

• a helyi gazdasági tevékenységek és befektetések számának megnövelése természetbarát üzleti megvalósítások révén;

• a Natura 2000 területeken specifikus hagyományos, természetbarát mezőgadasági és erdőgazdálkodási tevékenységek támogatása az európai Unió által;

• közösségi fejlesztési támogatási alapok elérésének segítése, melyek a vidéki térség gazdasági és társadalmi struktúráját hivat megőrizni;

• a Natura 2000 területen lévő adómentesség;• kezelési intézkedések által elszenvedett anyagi

veszteségek kártérítése;• lehetőség egy tiszta és egészséges élethez, melyet

mi, a mai emberek tovább adhatunk gyermekeinknek, unokáinknak és dédunokáinknak.

fOntOS !!! Azon területek, amelyek nem rendelkeznek kezelési tervvel vagy megfelelő kezelési intézkedésekkel Nem fognak kártérítésben részesülni!

Species of community interest

PlantSSaxifraga hirculus – Marsh SaxifrageAngelica palustris Ligularia sibirica – LigulariaAgrimonia pilosa – Hairy Agrimony

invertebrateSVertigo angustior – Narrow-Mouthed Whorl SnailVertigo moulinsiana – Desmoulin’s Whorl Snail

amPHibianSBombina variegata – Yellow-Bellied ToadTriturus cristatus – Great Crested Newt

fiSHeSCottus gobio – Bullhead

mammalSMyotis myotis – Greater Mouse-Bared BatMyotis blythii – Lesser Mouse-Eared BatCanis lupus – Gray WolfUrsus arctos – Brown Bear

Habitats of Community interest Transition mires and quaking bogs; Alkaline fens; Molinia meadows on calcareous, peaty or clayey-silt-laden soils (Molinion caeruleae); Alluvial meadows of river valleys of the Cnidion dubii; Lowland hay meadows (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis); Alluvial forests with Alnus glutinosa and Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) – priority habitat; Water courses of plain to mountain levels with the Ranunculion fluitantis and Callitricho-Batrachion vegetation.

In accordance with 0010 Contract/22.02.2010 signed with Ministry of Environment and Forests, the Custodian of the Lower Ciuc Basin ROSCI0007 Natura 2000 Site is ACCENT GeoEcological Organization.A 2010/02/22 - 0010 aláírt szerződés alapján a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztériummal, az Alcsíki-medence Natura 2000 terület (ROSCI0007) gondnoka az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet.

Közösségi érdekeltségű fajok

NövéNyeKSaxifraga hirculus – mocsári kötörőfűÉvelő növény, mely 10-40 cm magasra nő. Lándzsa alakú tőlevelei vannak, melyek a szár alsó felében tömörülnek és 1-3 cm hosszúak, 3-5 mm szélesek (nem alkotnak tőlevélrózsát). A szárlevelei, melyek sűrűn borítják a szárat, gyakran ülő levelek, felállóak. A virágai többnyire magányosan állnak, ritkán kettessével-ötössével fűzérvirágzatban nyílik. Sziromlevelei sárgák, néha narancssárga pöttyökkel, eliptikusak vagy hosszúkás tojásdad alakjuk van, melyek 8-12 mm hosszúak és 3-3,5 mm szélesek. Elterjedés: mohás lápok.

Angelica palustris – réti angyalgyökérMagas szárú felálló növény (50-125 cm). Szára határozottan bordás, felső részén elágazó. A tőlevelek és a szárlevelek hosszúak, két-háromszorosan szárnyaltak. Virágzata összetett ernyő, melynél a középső ernyő nagyobb, mint az oldalernyők. A sziromlevelek fehérek vagy fehéresek, 1,5 mm hosszúak és 1 mm szélesek. Termése apró óvális-eliptikus 4,5 mm hosszú és 3 mm széles. Elterjedés: nagyon rikta faj, nedves tőzeges, kaszálókon, cserjések közelében él.

Ligularia sibirica – szibériai hamuvirág Egyenes, felálló szárú, magas (50-150 cm) évelő növény. Tőlevelei tojásdad alakúak, szíves válluak, szélük fogas. A szárlevelek hegedű alakúak, szárölelőek, füles vállúak. Sárga fészekvirágzata hengeres, hosszú fürtben áll.

Elterjedés: medencékben, réteken, lápokban, kaszálókon és lápos erdőkben, hegyi és alhavasi régióban.

Agrimonia pilosa – szőrös párlófűMagasra növő (50-150), felálló szőrös szárú évelő lágyszárú növény. Levelei váltakozva helyezkednek el, az aljukon szőrösek az erezeten. Virágzata halványsárga. A faj elszigetelt egyedek formájában jelentkezik enyhén nedves réteken, tisztásokon, erdők és cserjések szélén.

Coordonator proiect / Projekt koordinátor / Project coordinator:

Organizaţia Geoecologică ACCeNtACCeNt Geoökológiai SzervezetBraşov, str. Warthe, nr. 11/A mobil: 0723 357 650, fax: 0372 872 045, e-mail: info@ogaccent.roweb: www.ogaccent.ro, www.bazinulciuculuidejos.ro

Parteneri / Partnerek / Partners:

Agenţia pentru Protecţia Mediului - HarghitaHargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség

Primăria Băile Tușnad Tusnádfürdő Polgármesteri Hivatal

„Plan de management și campanie de informare, educare și conștientizare pentru Situl Natura 2000 Bazinul Ciucului de Jos” - cod proiect SmiS-CSNR 36405

„Kezelési terv, népszerűsítés, oktatás és a természeti értékek megőrzéseaz Alcsíki-medence Natura 2000 területen” - projekt-kód SmiS-CSNR 36405

’’management Plan and information Campaign, education and awareness for the lower Ciuc Basin Natura 2000 Site’’ - project code SmiS-CSNR 36405

Autor / Szerző / Author: Imecs István Sursa informațiilor: baza de date a Organizaţiei GeoEcologice ACCENT Design: Raluca D. Hoisan Pilbáth Data publicării: 2013

Obiectivul general al proiectului este „Îmbunătăţirea semnificativă a stării de conservare favorabilă a Sitului Natura 2000 Bazinul Ciucului de Jos (ROSCI0007), precum şi a speciilor/habitatelor de interes comunitar ale acestuia, în cadrul unui proces consultativ deschis, transparent şi participativ vizând elaborarea planului de management şi informarea/conştientizarea factorilor interesaţi cu privire la beneficiile conservării unui Sit Natura 2000”.

A projekt általános célkitűzése az „Alcsíki-medence Natura 2000 terület közösségi jelentőségű élőhelyeinek, növény- és állatfajainak jelentős természetmegőrzési állapotjavítása egy nyitott, átlátható és konzultációs folyamat keretén belül, melynek célja a terület kezelési tervének kidolgozása és a Natura 2000 terület megőrzési előnyeinek népszerűsítése/tudatosítása az érdekelt felek körében”.

The main objective of this project is “to protect and improve significantly the favorable conservation status of the Lower Ciuc Natura 2000 Site, and also to conserve the species and habitats of the community interest, within an open, transparent, consultative and participatory process, which has the goal to finish the management plan and to inform the stakeholders parties about the advantages of conserving the Natura 2000 Site”.

Proiect co-finanțat de Uniunea Europeană din Fondul European de Dezvoltare Regională.

Programul Operațional Sectorial Mediu 2007-2013

Investim în mediu. Credem în viitor.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül az Európai Unió által társfinanszírozott projekt.

Környezetvédelmi Ágazati Operatív Program 2007-2013

Conţinutul acestui material nu reprezintă în mod obligatoriu poziţia oficială a Uniunii Europene sau a Guvernului României.